Edzésidőpontok
Floorball:
 
 
   
Jégkorong: (nov.1-től)
 
Szerda:  19:30-20:30
Csütörtök:  19:30-20:30
 

box_bottom

OBII, 1. forduló,
Veszprém, 2005.09.05.

Veszprém Lizards - Debrecen SE                5-13 (2-2, 0-7, 3-4)
           
Veszprém:
Tóth Zoltán (2+1), Török András (2+0), Kiss Zoltán (1+0), Holéczy Gergely, Tamás András, Tóth Péter, Kolossváry Dávid, Knór Gábor, Kuti Balázs, Rabb Gergely (kapus)
 
Debrecen:
Varga Gergő (3+3), Kovács Gergő (3+1), Duró Norbert (3+0), Herpácsi Gábor (3+0),
Pazsák Csaba (1+0), Cseresznye Ádám (0+1),   Balogh János (0+1),   Lánczi András,
Tóth Gábor, Tóth Gábor, Rédei Tamás, Nagy László,   Bulátkó Kornél (kapus).        

kiállítások: 2 perc ill. 8 perc               

1-0      Török András (Tóth Zoltán)
1-1      Pazsák Csaba (Varga Gergő)
1-2      Herpácsi Gábor (Balogh János)
2-2      Török András
X         Tóth Péter (2 perc, 211, szabálytalan távolság)
2-3      Herpácsi Gábor (Cseresznye Ádám)
2-4      Duró Norbert (Varga Gergő)
X         Herpácsi G (2 perc, 218, játék késleltetése)
2-5      Kovács Gergő
2-6      Kovács Gergő
2-7      Duró Norbert (Varga Gergő)
2-8      Herpácsi Gábor
X         Herpácsi Gábor (2 perc, 210, akadályozás vagy feltartás)
2-9      Duró Norbert
3-9      Tóth Zoltán
3-10    Varga Gergő
3-11    Varga Gergő
3-12    Kovács Gergő
X         Pazsák Cs. (2 perc, 201, szabálytalan ütés)
3-13    Varga Gergő (Kovács Gergő)
4-13    Kiss Zoltán
X         Pazsák Cs. (2 perc, 218, játék késleltetése)
5-13    Tóth Zoltán     

 
A Veszprém Lizards csapata az OBII-ből visszalépő Szombathelynek köszönhetően ismét a második osztályban kezdhette a 2005/06-os idényt, mindjárt egy eléggé pikáns mérkőzéssel. A debreceniek elleni találkozó különlegességét az adta, hogy a két csapatnak eredetileg osztályozót kellett volna játszani az OBII-es tagságért, amire az előbb említett visszalépés miatt nem került sor.  
A két gárda előzőleg még sohasem találkozott, a veszprémiek mindössze annyit tudtak ellenfelükről (Acsbar sporttársnak köszönhetően) hogy “nagyon jól járatják a labdát, de helyzeteket alig alakítanak ki”.
 A játék első 10 perce nagyjából igazolta is ezt a kijelentést, ugyanis a vendégek a vártnál is nagyobb mezőnyfölényben játszottak ugyan, de mindösszesen egy kapura lövést eresztettek meg. (Fél perccel a kezdés után egy hatalmas lövésük ugyan a mindjárt veszprémi kapuba vágódott, de már sípszó után, így nem ért gólt.) A harmad felétől kezdett magára találni a hazai gárda is, viszont a vendégek támadásai is veszélyesebbek lettek. Egy debreceni akció után a veszprémi kapuvasról visszapattant a mezőnybe a labda, és a debreceniek közül néhányan gólt kezdtek ünnepelni. A bíró szerint nem volt bent, a vendégek viszont nehezen tértek napirendre az eset fölött, ezt kihasználva a hazaiak egy gyors ellenakcióból megszerezték a vezetést: Tóth Z. passzát Török először még a kapusba lőtte, majd a kipattanót fordulatból bebombázta (1-0). “Sok van még vissza” motyogta az egyik középkezdéshez igyekvő debreceni játékos, és nem is kellett sokáig várni a válaszra, Varga G. visszapasszolt labdáját Pazsák Cs. kapásból küldte a veszprémi kapuba (1-1). Változatos játék alakult ki, de ekkor már látszott, hogy a gyíkok védelmével ezen a napon valami nem stimmel. Az előző gól előtti szituációt lemásolva Balogh J. passzából Herpácsi lőtt nagy gólt kapásból (1-2). A hazaiak próbálkoztak és néhány helyzet után egy szerencsés góllal sikerült egyenlíteniük: Török futott el a bal oldalon és középre lőtt passzát az egyik menteni igyekvő debreceni védő saját kapujába rúgta (2-2).
A hazaiak ekkor még bizakodva várták a folytatást bár fejben és testben néhányan közülük már elkészültek az erejükkel.
 Gyors kiállítással indult a második harmad a hazaiak oldalán. Az emberhátrányt sikerült még kivédekezni, de utána a vendégek elkezdték sorozatban gyártani a gólokat. Gyorsaságukat kihasználva sorozatban kijátszották a hazai védelmet, és szinte 2 hasonló, nullázós góllal elhúztak (2-4). A gyíkok ettől teljesen összezuhantak, a vendégeknek minden bejött, szinte akárhogy értek labdába, abból gól lett (2-9!!). A hazaiak még emberelőnyben is képtelenek voltak megtartani a labdát, és ha véletlenül száz százalékos helyzetig jutottak, azt is kihagyták. A két csapat ekkor már a játék egyetlen elemében sem volt egy súlycsoportban, a játék szinte olyan képet öltött, mintha egy lelassítva és egy felgyorsítva lejátszott film szereplői mozognának egy közös filmvásznon... A harmad vége valóságos megváltásként jött a morálisan teljesen összeomlott, egy harmad alatt 7 gólt beszedő veszprémieknek.
 Az utolsó harmad elején a hazaiak gyors góllal nyitottak: Török zavartalanul törhetett kapura középen, elsőre még remek spárgázással védett a vendég kapus, de a kipattanót a jól helyezkedő Tóth Z. kapásból bevágta (3-9).
Erre a még mindig fölényben játszó vendégek néggyel válaszoltak a harmad feléig (3-13). A debreceni Varga G. két “buzizós” góllal igazolta, hogy nem csak szünetekben, hanem meccsen is elő tudja adni - és gólra is tudja váltani - labdazsonglőr mutatványait, persze ehhez kellett a hazai védelem “lelkes” asszisztálása is. A mérkőzés hátralévő részében a hazaiaknak előbb Kiss Z. szabadütés variáció utáni góljával, majd Tóth Z. újabb találatával sikerült két góllal 8 gólosra csökkenteni a még így is rendkívül súlyos vereséget. 
Sokkoló erejű hidegzuhanyként érte a Veszprémi Egyetem csapatát a tavaly az OBIII keleti csoport harmadik(!) helyén végző debreceni fiatalokkal vívott mérkőzés. A veszprémi csapat tagjainak nagy része a nyári hónapokban egyáltalán nem edzett és ennek köszönhetően ismét beletelik egy hónapba mire formába lendülnek. Remélhetőleg nem lesz még késő. A Debrecen fiatal csapata ettől függetlenül meglepő szintű felkészültségről és magas játékszínvonalról tett tanúbizonyságot. A tavaly a másodosztályban tapasztalt képességek alapján a 2005/06-os floorball OBII egyik kiemelkedő bajnokesélyesének lehet őket tekinteni…

 
 
OBII, 2. forduló,
Veszprém, 2005.09.18.

Veszprém Lizards - Neumann FSE5-8 (2-1, 2-2, 1-5)
           
Veszprém:
Török András (3+0), Tóth Péter (2+0), Tóth Zoltán (0+1), Kiss Zoltán, Holéczy Gergely, Kolossváry Dávid, Knór Gábor, Kuti Balázs, Bezselics István (kapus), Rabb Gergely (kapus)
 
Neumann:
Ágoston Zsolt (1+3), Bucs Balázs (2+1), Remport Balázs (2+0),   Kocsis Gábor (2+0), Schauer Balázs (0+2), Koszper Károly (1+0),   Odor József (0+1),   Kiss Attila, Máté Zoltán, Szajli Tamás, Lantos Richárd, Desics Péter,   Kaszás Milán (kapus)        

 

kiállítások: 7 perc ill. 7 perc               

X         Koszper Károly (2 perc, 211, szabálytalan távolság)
1-0      Tóth Péter (ea.)
1-1      Koszper Károly (Ágoston Zsolt)
2-1      Török András (ea.)
3-1      Tóth Péter (Tóth Zoltán)
3-2      Remport Balázs (Schauer Balázs)
4-2      Török András (ea.)
4-3      Ágoston Zsolt (ea.)
4-4      Bucs Balázs (Ágoston Zsolt)
4-5      Kocsis Gábor (Odor József)
X         Török András (2 perc, 209, fogás)
X         Kiss Zoltán (5 perc, 501, erőszakos ütés)
X         Odor József (5 perc, 501, erőszakos ütés)
4-6      Bucs Balázs (Schauer Balázs)
5-6      Török András (ea.)
5-7      Kocsis Gábor (Ágoston Zsolt)
5-8      Remport Balázs (Bucs Balázs) 

         
Az őszi idényt súlyos vereségekkel kezdő veszprémiek az esélytelenek nyugalmával várhatták a találkozót, hiszen ellenfelük tavaly még az OB1-ben vitézkedett.
Az első öt perc tapogatózó játéka után a hazaiak meglepve tapasztalták, hogy rettegett ellenfelük nagyon is verhetőnek tűnik. A vendégek talán kissé nagyképűen álltak a találkozóhoz, vagy elfáradtak az utazásban, de meglehetősen dekoncentrált játékkal rukkoltak elő. A hazaiak kontrajáték remekül érvényesült, a fővárosiak számos pontatlan passzából induló gyors ellentámadásokból egyre több veszélyes helyzet adódott a vendég csapat kapuja előtt, de a helyzetek sorra kimaradtak. Egy emberelőnyös helyzet után végül Tóth P. szerzett ajándék labdát a Neumann kapuja előtt, és lehetetlen helyzetből kotort az elfekvő kapus mellett a kapuba (1-0). A hazaiak vérszemet kaptak, a vendég védelem pedig továbbra is gyenge lábakon állt. Növelhette volna előnyét a veszprémi gárda, ha Kiss Z. óriási ziccerben leadott lövésénél a kapuvas nem a vendégekkel van. A wombatoknak még idejében sikerült egyenlíteniük egy szabadütés-szituációt követően - Ágoston passzát az egyedül hagyott Koszper kapásból lőtte a sorfal mellett a hazai kapuba (1-1) -, és ezzel valamelyest rendezték soraikat. A játék képe azonban az egyenlítés után sem változott lényegesen, a hazaiak ellentámadásai több gólveszélyt hordoztak, mint az enyhe mezőnyfölényben, de meglepően sok hibával játszó és a támadásokat körülményesen szövögető vendégek akciói. A hazaiak helyzetek terén mutatkozó fölénye végül újabb góllá érett: Egy kipattanó labdát Török fonákkal emelt az elfekvő kapus fölött a hálóba (2-1). A hazaiak többször is tovább növelhették volna előnyüket, de végül a harmad végéig nem változott az eredmény.
A második harmadra pályára lépő Neumannon látszott, hogy tudják, az eddig mutatott produkció nem lesz elég a sima győzelemhez, de még egy döntetlenhez sem. Hatalmas hajtásban kezdtek, de továbbra is sok hibával játszottak. A hazaiak kezdtek beszorulni saját térfelükre, és kezdtek lemaradozni a nagy szívvel küzdő vendégek mellett. Hiába volt egyre több lövőhelyzete a fővárosi csapatnak, képtelenek voltak a kapuba találni. A kimaradt vendég-helyzetekre aztán a térfelükről váratlanul kiszabaduló hazaiak góllal válaszoltak: Tóth Z. remek passzát Tóth P. emelte lágyan a kapuba (3-1). A vendégek játéka az újabb bekapott gól után egyre idegesebb és fejetlenebb lett, amit veszprémi helyzetek növekvő száma is jelzett. A wombatok kénytelenek voltak időt kérni, ami ugyan hasznos volt, mert nem sokkal később Remport révén szépítettek (3-2), de lényegi változást nem hozott. Mindkét csapat rengeteg hibával játszott, sok volt az eladott labda, itt is ott is ordító helyzetek maradtak ki, végül a hazaiak ismét két gólosra növelték előnyüket: Török egy ajándék eladott labdával egyedül törhetett a vendég kapura és a kapust elfektetve nem hibázott (4-2). A harmad végén újra beszorult az egyre jobban fáradó hazai csapat és nem sikerült megőriznie két gólos előnyét mivel fél perccel a vége előtt Ágoston éles szögből leadott váratlan lövése a kapus mellett utat talált a hálóba (4-3).
A lehető legrosszabbul kezdődő utolsó harmadból kb. 5 másodperc telt el, amikor egyenlítettek a vendégek: A középkezdést követően Török szerezte meg a labdát, de mivel nem passzolt, gyorsan el is veszítette. A megszerzett labdát Ágoston azonnal a jól startoló Bucs felé játszotta, aki a bámészkodó védelmet és a kivetődő kapust megelőzve emelt a hálóba (4-4). A gól erősen leamortizálta a fáradtság miatt amúgy is csökkenő hazai harci morált, és adrenalin injekcióként hatott a vendégekre. A wombatok döntő rohamra indultak megszédült ellenfelük ellen és Kocsis gólja után már ők vezettek (4-5). Röviddel a gól után a hazaiak ráadásul még emberhátrányba is kerültek.
Öt a négy ellen csak szenvedett a Neumann, de ekkor Kiss Z. és Odor J. kölcsönös durva szabálytalankodása miatt megítélt 5 perces kiállítások után három a négy ellen folytatódott tovább a játék egy rövid ideig. Egészen addig, amíg Schauer pontos passzát a két elmélázó védő mögött megbúvó Bucs fordulatból be nem bombázta a hazai kapuba (4-6). A széteső hazaiak előtt utoljára akkor csillant meg a remény, amikor Török egy labdaszerzést követően a kapuig vezette a labdát és a kapust kicselezve szépített (5-6). A vendégek azonban röviddel később Kocsis felső sarkos bombagóljával lehűtötték(5-7), majd Remport félpályáról megeresztett szerencsés lövésével végleg szertefoszlatták a hazai reményeket (5-8).
A találkozó előtt toronymagas favoritnak tartott, és kissé nagyképű Neumann csak az utolsó harmadban tudott felülkerekedni a javuló formát mutató hazaiakon, akik valamivel jobb helyzetkihasználással és kondival akár meglepetést is okozhattak volna.

 
 

OBII, 3. forduló,
Veszprém, 2005.09.24.

Veszprém Lizards - Miskolc Lyoness                     3-8 (2-3, 0-2, 1-3)
           
Veszprém:
Tóth Zoltán (2+0), Kiss Zoltán (1+0), Török András, Kuti Balázs, Tamás András, Tóth Péter, Knór Gábor, Bezselics István (0+1) (kapus).
 
Miskolc:
Szabó Ákos (4+1), Szónocky János (2+1), Tóth Gábor (1+0),   Fehér Iván (0+1),
Szabó Gergely (0+1), Gál Tamás, Streng Péter, Jacsó Attila,   Varga Attila,   Keczeli Péter (kapus).        

kiállítások: 0 perc ill. 0 perc               

0-1      Szabó Ákos (ea.)
0-2      Szónoczky János (Szabó Ákos)
0-3      Szabó Ákos (ea.)
1-3      Tóth Zoltán (ea.)
2-3      Tóth Zoltán (Bezselics István)
2-4      Tóth Gábor (ea.)
2-5      Szabó Ákos (Szónoczky János)
2-6      Szabó Ákos (Fehér Iván)
2-7      Szónoczky János (ea.)
3-7      Kiss Zoltán (ea.)
3-8      Stark Gergely (Szabó Gergely)     

Az OB III keleti csoportjából feljutott Miskolc csapatával eddig még nem játszott 3×20 perces mérkőzést a Veszprém Lizards csapata. Annak alapján, hogy a két válogatott játékost is soraiban tudó Miskolc tavaly az OBIII küzdelmeiben azt a Debrecent is megelőzte, amelyik a Veszprémet az első fordulóban 13-5-re ütötte ki, nem sok jót lehetett várni a mérkőzéstől. Az amúgy sem rózsás helyzetet súlyosbította, hogy a hazaiak több alap játékosa különféle okok miatt nem tudott részt venni a mérkőzésen.
A kezdés után a veszprémieket talán az lepte meg a legjobban, hogy nem szorultak be mindjárt a kapujuk elé, a válogatott játékosaikat nélkülöző vendégek pedig a pályán már nem keltették verhetetlen csapat benyomását. Talán ez volt a csel, mert a bátran rohamozó hazaiak ellen a vendégek Szabó Ákos szerencsés találata révén gyorsan megszerezték a vezetést egy gyors kontratámadás után (0-1). A gyíkoknak ezúttal egyszerűen remekül ment a játék, csak egyetlen hibás pont volt, a gólhelyzetek kihasználása, amiben erősen közreműködött a vendégek kapusa is. A miskolci hálóőrrel ellentétben a hazai kapus viszont még mindig nem volt ráhangolódva kellőképpen a mérkőzésre, mivel második (az elsőt teljesen lemásoló) kapura lövésükből a vendégek tovább növelték előnyüket a bal szélen elfutó Szónóczky révén (0-2). A hazaiaknak ez sem vette el a kedvét, mert tovább támadtak és számtalan helyzetet kialakítva továbbra is kihagytak mindent. A miskolci válasz megint igen frappáns volt: Szabó Ákos a saját térfeléről indulva lefutott néhány embert és mielőtt a védők megzavarhatták volna a lövésben, nagy gólt lőtt a bal felsőbe (0-3). Ekkor kb. 10 perc telt el a mérkőzésből de a veszprémi csapat továbbra sem tört meg és továbbra is úgy játszott, mint egy bokszoló, aki már a harmadszor került a földre de azért is fölkel és tovább püföli ellenfelét. A már-már legyőzhetetlennek hitt miskolci kapust végül Tóth Z. avatta fel egy szabadütésből lőtt védhetetlen lövéssel, kihasználva, hogy a vendégek nem állnak rögtön sorfalat (1-3). Néhány perc elteltével Bezselits kapus remek kidobása után Tóth Z. átjátszotta magát egy védőn, majd egy az egy ellen ismét megverte a vendég kapust, ezzel már csak egy gól volt a különbség (2-3). A korábbi három gólos vezetés eltékozlásától megrettent vendégek ezután taktikusan visszahúzódtak, és megpróbálták hátul járatni a labdát, de nem sok sikerrel, mert a hazaiak letámadtak és sok labdát szereztek de hiába, mert aztán a száz százalékos kijátszott helyzeteket is kihagyták.
A második harmadban iszonyatos felőrlő harc kezdődött. A hazaiak mindent egy lapra feltéve támadtak, a vendégek pedig gyors ellentámadásokkal próbálták bebiztosítani előnyüket. Ebből az következett, hogy a pályán megállás nélkül ismétlődtek a kontratámadások, mindkét csapat előtt egyre több lehetőség adódott. A veszprémiek továbbra is kihagytak mindent, a vendégeknél viszont Tóth Gábor eredményes volt (2-4). A harmad felénél nyilvánvalóvá vált, hogy a kevesebb cserét felvonultató hazaiak felmorzsolódnak ebben a nyílt sisakos rohanásban. Az ötödik miskolci gólnál a közelben álló hazai játékosok állva nézték végig, ahogy a sarokból belőtt labdát egy berobbanó vendég játékos védhetetlenül lövi a kapuba (2-5). A három gólos hátránytól feldühödve újult erővel “rohamozott”, de inkább már csak mászott a hazai csapat, a szintén nagyon fáradó vendégek ismét visszaszorultak, de ebben a harmadban kapusuk teljesen lehúzta a rolót, egyszer még a kapuvas is segített neki.
A harmadik harmadban a gyíkok tovább kínlódtak a góllövéssel, a Miskolc pedig egyre több veszélyes támadást vezetett. Előbb a remekül játszó Szabó Á. lőtt újabb gólt (2-6), majd egy tipikus veszprémi “tötyögős”(a védők képtelenek voltak eltalálni a kapu előtt pattogó labdát, az ellenfél támadója viszont eltalálta) góllal a szemfüles Szónóczky már öt gólosra növelte a vendégek előnyét (2-7). A hazai csapat Kiss Z. erős távoli lövéséből gyorsan szépített (3-7), és ezután is úgy támadott, mintha csak egy gól választaná el a pontszerzéstől. A miskolciak védelmét még át lehetett játszani, de Keczeli kapuson minden veszprémi gólszerzési lehetőség elvérzett, közben a fellazuló hazai védelem miatt a vendégek előtt is egyre több helyzet alakult ki, végül Stark állította be a végeredményt (3-8).
Jobb helyzetkihasználásuk és remek kapusuk révén megérdemelt a vendég siker, az öt gólos különbség azonban megtévesztő, a pályán végig egyenlő erők izgalmas küzdelme zajlott. A hazai csapat csak saját magát okolhatja: kétszer annyi helyzetet dolgozott (és hagyott) ki ezen a mérkőzésen, amennyi az előző kettő mérkőzésén összesen.

 
 

OBII, 4. forduló,
Budapest, 2005.10.15.
       
ARES HC "B" - Veszprém Lizards                        7-2 (3-0, 2-1, 2-1)
           
Veszprém:
Kolossváry Dávid (2+0), Tóth Péter (0+1), Török András (0+1), Tóth Zoltán, Kuti Balázs, Tamás András, Knór Gábor, Holéczy Gergely, Rabb Gergely (kapus).
 
ARES "B" :
Székely Gergő, Derzsy Miklós, Farkas László, Geri Flórián, Gábor Gergő,   Tóth Péter, Gergely Máté, Lakatos Attila, Pavelka Zoltán,   Bérczi Márton (kapus).        

kiállítások: 0 perc ill. 0 perc               
Góllövők:
Mélyen tisztelt P. lenyúlta a jegyzőkönyv egyetlen példányát, szóval passz ...

A rendkívül fontos kiesési rangadó előtt minden jel arra mutatott, hogy a Veszprémiek végre meg tudják szerezni első győzelmüket a 2005/06-os idényben, hiszen a szintén pont nélkül álló ellenfél az előző meccsén 16 gólos vereséget szenvedett a Bajától. A csapat fogadkozott, hogy ennek ellenére nem fog úgy hozzáállni a mérkőzéshez, mintha eleve meg lenne nyerve. 
A mérkőzés első 10 percében a vendégek el is dönthették volna a mérkőzést, ha helyzeteiknek csak felét belövik.
A tudatosan visszahúzódó hazaiak nem nagyon mentek át a félpályán, amikor viszont a harmad felénél első helyzetükig jutottak, abból azonnal gól lett (1-0). A gyíkok tovább támadgattak de egyre pontatlanabbá vált a játékuk, és a fölényből most már csak meddő mezőnyfölényre tellett. A hazaiak egyre elszántabbak lettek, és kontráikból 2 újabb góllal terhelték a vendég kaput (3-0). A veszprémi arcokon a teljes tanácstalanság tükröződött, de mintha még mindig nem ébredt volna rá senki arra, hogy itt sokkal több kell, mint az eddig mutatott kényelmeskedés. Akár tovább nőhetett volna a hátrány, de a sípszó megmentette a vendégeket. 
A szünetben rendezte sorait a veszprémi csapat, és magasabb fokozatra kapcsolt. Újabb kimaradt helyzetek után végül sikerült a szépítés is: Tóth P. szabadütésből Kolossváry elé játszott, aki kapásból, nagy gólt húzott a hazai kapuba (3-1). Felcsillant a remény, de a vendégek rövid idő múlva el is szórakozták a nehezen ledolgozott hátrányt egy buta védelmi hibával (4-1). Ezután a szerencse teljesen elpártolt a gyíkoktól, akik újabb helyzetek tömkelegét hagyták ki, naggyá tették a hazai kapust, szétlőtték a kapufát, és a végén a harmad ráadásul egy újabb hazai góllal zárult (5-1).  
Az utolsó harmad elején ismét offenzívába lendült a vendég csapat, most már mindent egy lapra téve fel. A szerencse a mérkőzés folyamán először és utoljára segített a veszprémieknek, amikor Török passzát Kolossváry a hazai kapus lába között lőtte a kapuba (5-2). Az idő múlásával a gyíkok offenzívája kifulladt, a lelkesedés a nem teljesen váratlanul érkező hatodik Ares gólnál nulla közelébe csökkent (6-2). A hátralévő időben a hazai csapat még lőtt egy gólt (7-2), de a gólszerzésen kívül már a játék egyéb elemeiben is jobb teljesítményt mutatott, mint a vendégek, akik azért még kihagytak néhány ordító helyzetet.   
A mérkőzés élő példa volt arra, hogy egyetlen ellenfelet sem szabad lebecsülni, egyetlen mérkőzést sem szabad félvállról venni. Pláne nem egy nullapontos csapatnak.  

 
 

OBII, 5. forduló,
Baja, 2005.11.06.
       
Bajai Darazsak - Veszprém Lizards                        12-5 (5-2, 1-2, 6-1)
           
Veszprém:
Török András (3+1), Kolossváry Dávid (1+0), Knór Gábor (1+0), Holéczy Gergely (0+2), Kuti Balázs, Tóth Péter, Rabb Gergely (kapus).
 
Baja:
Ádám Zsolt, Feicht László, Lénárt Sándor, Markó Előd, Ónódi Zsolt, Plézer János,
Szepesi Imre, Szőts Attila,   Sztanó László (kapus).

kiállítások: 0 perc ill. 0 perc               

0-1      Török András (ea.)
1-1      Szepesi Imre (Markó Előd)
2-1      Szepesi Imre (Markó Előd)
2-2      Knór Gábor (ea.)
3-2      Markó Előd (ea.)
4-2      Szepesi Imre (Ónódi Zsolt)
5-2      Szepesi Imre (Markó Előd)
5-3      Török András (Holéczy Gergely)
6-3      Szepesi Imre (Markó Előd)
6-4      Török András (Holéczy Gergely)
6-5      Kolossváry Dávid (Török András)
7-5      Markó Előd (Szepesi Imre)
8-5      Markó Előd (ea.)
9-5      Markó Előd (Feicht László)
10-5    Ádám Zsolt (Markó Előd)
11-5    Szepesi Imre (Ádám Zsolt)
12-5    Plézer János (Lénárt Sándor)     

A tavalyi idényben a két nagyjából azonos képességű csapat mérkőzéseit az élethalálharc jellemezte. A nyáron nagy változások következtek be a bajaiaknál, hiszen egyesültek az OBII-től búcsúzó Paks csapatával, és együtt a legjobb játékosaikkal igen ütőképes csapatot alkotnak, ahogy az az eddigi eredményeikből is kitűnt. A veszprémiek semmi jóra nem számíthattak, elég volt arra gondolni, hogy az őket legyőző Ares B-t a Baja 18-2-vel küldte haza. A helyzetet súlyosbította, hogy a gyíkok egyik kulcsjátékosukat térdműtétje miatt nélkülözték, és összesen is csak 6 mezőnyjátékost tudtak felvonultatni.
A mérkőzés álmos tempóban indult, a hazaiak nem erőltették a gólszerzést, kényelmesen adogattak. Néhány hazai helyzet után aztán a vendégek váratlanul megszerezték a vezetést: Török lecsapott egy eladott labdára és a kapust kicselezve a hálóba kotort (0-1). A gól felébresztette a hazaiakat, akik sebességet váltottak és Szepesi góljaival gyorsan megfordították az eredményt (1-2). Erre még szinte azonal válaszoltak a vendégek
(Knór G. a bal szélen elfutott és éles szögből hatalmas gólt lőtt (2-2)),  de azután nagy fölénybe kerültek a bajaiak és a harmad végéig három gólos előnyre tett szert a nagy formában játszó Szepesi és Markó újabb góljaival (5-2). 
A második harmadban a vendégek energiatakarékos üzemmódra váltottak és főleg előrevágott labdákkal próbálkoztak, teljesen átengedték a területet. A darazsak ebben partnerek voltak, elkényelmesedésük nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a vendégek Holéczy beadásából Török révén szépítettek (5-3). A gyíkok egyetlen fegyelmezetlen kitámadása után újra büntetett a mezőnyfölényben játszó hazai csapat (6-3), de aztán már
képtelenek voltak helyzeteket kialakítani, csak távoli lövésekig jutottak. A Veszprém feléledt, és egyre több életveszélyes ellentámadást vezetett. Holéczy újabb gólpasszt adott Töröknek, és már 6-4 volt az állás, és ha még a 2-3 ordító lehetőséget, ami később adódott belövik, akár a vezetést is átvehették volna.  
Az utolsó harmad elején a Baja továbbra is nyugdíjas tempóban folytatta a játékot. A vendég csapat a harmad elején fölénybe került, amire a mérkőzés folyamán nem volt példa. Török beadásából Kolossváry már 6-5-re módosította az állást, és ha a következő percekben a veszprémiek jobban koncentrálnak, akkor egyenlíthettek is volna.
A váratlanul bekapott hetedik bajai gól aztán olyan erejű kijózanító pofonként hatott, amitől mindenki visszatért a valóságba és ráébredt, hogy valójában már olyan fáradt, hogy lépni is alig bír. A támadók folyamatosan elől ragadtak, így a védelem a második harmadban mutatott betonbunkerhez képest átjáróházzá változott, így a veszprémi csapat egy igen látványos összeomlást produkálva 6 gólt kapott 15 perc alatt, néha fél percen belül kettőt is.
Sportszerű mérkőzésen a hazaiak győzelme ilyen arányban is megérdemelt. 

 
 

OBII, 6. forduló,
Veszprém, 2005.11.20.
Veszprém Lizards – White Sharks HC                   10-12 (7-1, 2-6, 1-5)
Veszprém:
Tóth Zoltán (7+0), Török András (1+2), Knór Gábor (1+1), Holéczy Gergely (1+0),
Kolossváry Dávid (0+1), Tóth Péter, Kiss Zoltán,   Kuti Balázs, Tamás András, Rabb Gergely (0+1) (kapus).
 
White Sharks :
Jesch Dávid (4+2), Fogarasi László (3+0), Tassi Miklós (2+1),   Jesch Áron (1+1), Johannes Kjellgren (1+1), Bodócs István (1+0),   Kádár György (0+1), Kalmár Tamás (0+1), Koncz Gergely, Schwarz Gábor,   Holubkó István, Steiner Balázs,   Vince Tamás (kapus).        

kiállítások: 0 perc ill. 4 perc               

X         Jesch Dávid (2 perc, 201 – Szabálytalan ütés)
1-0      Tóth Zoltán (Knór Gábor)
1-1      Jesch Áron (Jesch Dávid)
2-1      Török András (ea.)
3-1      Tóth Zoltán (Rabb Gergely)
4-1      Tóth Zoltán (büntető)
5-1      Tóth Zoltán (Kolossváry Dávid)
6-1      Knór Gábor (Török András)
7-1      Tóth Zoltán (ea.)
8-1      Tóth Zoltán (Török András)
9-1      Holéczy Gergely (ea.)
9-2      Fogarasi László (Kalmár Tamás)
9-3      Johannes Kjellgren (Jesch Áron)
9-4      Tassi Miklós (Jesch Dávid)
9-5      Jesch Dávid (ea.)
9-6      Fogarasi László (ea.)
9-7      Jesch Dávid (Tassi Miklós)
9-8      Jesch Dávid (ea.)
9-9      Bodócs István (ea.)
X         Fogarasi László (2 perc, 207 – Szabálytalan lökés)
9-10    Jesch Dávid (Johannes Kjellgren)
10-10  Tóth Zoltán (ea.)
10-11  Fogarasi László ( Kádár György)
10-12  Tassi Miklós (ea.)     

A bajai súlyos vereség ellenére a gyíkok bizakodva várták a mérkőzést, és az előjelek is pozitívak voltak. Azon kívül, hogy a két hete térdműtött és rekordidő alatt felépült gólfelelős 'szuperhősüket' ismét soraik közt tudhatták, majdnem 2 teljes sorral gyűltek össze a budapesti Fehér Cápák elleni összecsapásra.
A tavalyi idényben két meglepően szoros mérkőzést játszott a bajnokságban élcsapatnak számító cápákkal a veszprémi alakulat, amiből az egyik döntetlennel végződött. Bár a tabella alapján most is esélytelennek látszottak, az eddigi mérkőzések alapján mégis komoly reményeket lehetett alapozni arra, hogy a fővárosiaknak nem igen fekszik a veszprémiek játékstílusa. A hazaiak a babonák negatív hatását kiküszöbölendő, az elátkozott fekete HandOfDoom mezt (amiben eddig mindössze 1 bajnoki mérkőzést nyert a csapat, bár már arra sem mer megesküdni senki, hogy akkor feketében játszottak) a régi 'diadalmas' vörösre cserélték vissza.
A vendég csapat fanatikus kapitánya, Jesch D. még a mérkőzés előtti napon - mintha valamit megérzett volna  a másnapi eseményekből - hosszú lelkesítő szózatot intézett csapatához egyesületük honlapján, hogy a tabella állása ellenére mennyire nem szabad félvállról venniük ezt a mérkőzést, és lebecsülniük az ellenfelet.  
A mérkőzés kezdetén rögtön feltűnt, hogy a hazaiak sokkal fürgébben mozognak, gyors passzokkal kényszerítőznek a vendég játékosok között.  Jesch D. tegnapi intelmei látványosan nem hatottak a vendégekre, vagy nem olvasták azokat. A hazaiak előtt mindjárt adódott is egy-két hatalmas ziccer, de ekkor még Vincze kapus segíteni tudott. Azonban ami késik, nem múlik. Az ötödik percben egy érthetelen bírói ítélet következtében Jesch D.-t két percre leültették, de olyan gyorsan büntettek a hazaiak, hogy végül 20 másodpercet sem kellett a padon töltenie: Knór G. bal sarokból visszapasszolt labdáját a kaputól kb. 10 méterre helyezkedő Tóth Z. kapásból, hatalmas erővel húzta a hosszú fölső sarokba (1-0).
A hátrányba került cápák egy-két játékos kivételével nem igazán éledtek fel, továbbra is átjáróházként funkcionált a hátsó alakzatuk, ennek ellenére lézengve is sikerült egyenlíteniük 2 perc elteltével. Jesch D. passzolt öccsének, aki legalább 15 m távolról, lövésre szánta el magát. A lövés meglehetősen gyenge volt, szerencsétlen íve viszont megtréfálta a veszprémi kapust, és a labda a hálóban kötött ki (1-1). Az egyenlítésnek nem sokáig örülhettek a fővárosiak, ugyanis 20 másodperc múlva a vendég kapu előterében labdát szerző Török a kivetődő Vincze kapus fölött fonákkal a hálóba pörgetett, gyorsan visszaszerezve az előnyt (2-1).
A következő percek nagyjából arról szóltak, hogy a cápák körülményes játékkal felhozzák, majd elveszítik a labdát, a Veszprém pedig gyors ellentámadást indít és kihagyja a hatalmas gólhelyzetet. A 11. percben végül Tóth Z. törte meg a gólcsendet, miután Rabb kapus kidobásával kicselezett egy védőt majd a tehetetelen vendég kapust is (3-1). Az általános koreográfia továbbra sem változott, a 16. percben a "belassult" fővárosi védők már csak úgy tudták megállítani a kapu felé törő Tóth Z.-t, hogy egyszerűen fellökték. A jogos büntetőt a sértett remek csellel magabiztosan értékesítette (4-1). Egy percre rá Tóth Z. újra betalált, ezúttal Kolossváry passzából (5-1).  A vendégek ettől kezdve teljesen megzavarodtak, bár hozzá kell tenni, hogy becsülettel küzdöttek és próbálkoztak ugyan, de a néhány nagy lehetőségük mind kimaradt. Nem segített rajtuk az időkérés sem, a hazaiak tovább szárnyaltak. A 19. percben az addig rengeteg helyzetet elpuskázó Török ezúttal a kapuval szemben üresen álló Knór elé játszott, aki nem hibázott (6-1). A holtsápadtra vált vendég arcok a teljes tanácstalanságot tükrözték, egyesek idegesen kiabáltak.  A 19. percben Tóth Z. ismét tisztára játszotta magát és a 2. gólját lemásolva elfektette a kapust,majd a hálóba lőtt (7-1).
A teljesen összeomlott vendég csapat feldúlt edzőjével szótlanul visszavonult az öltözőbe, a történteket vidáman elemző hazaiak pedig hiába hangoztatták, hogy azért két harmad még hátra van, lélekben már elkönyvelték a győzelmet.  
Ahogy arra számítani lehetett, a cápák az öltözőben kapott súlyos fejmosás után már csak dacból is küzdeni és hajtani fognak és megpróbálják szorossá tenni a végeredményt. Az iram felpörgött, a vendégek támadásai azonban továbbra is "géppuskafészek elleni" öngyilkos rohamoknak bizonyultak, a hazaiak gyors ellentámadásából 1 perc elteltével még tovább nőtt az előny: Török pontos passzal ugratta ki Tóth Z.-t, aki szinte azonnal a bal felsőbe bombázott (8-1). Ezután is a hazai ellentámadások jelentettek több veszélyt, és a negyedik percben az előrehúzódó szemfüles Holéczy egy kapu előtti kavarodásból már a kilencedik veszprémi gólt szerezte (9-1). Nem volt olyan ember a csarnokban, aki elhitte volna, hogy ez az eredmény a hátralévő időben megfordulhat. Ekkor azonban a pályán kialakult rendszer egyenletében egy-két tényező érezhetően változni kezdett.
A hazaiak fokozatosan beszorultak, ellenakcióik egyre ritkultak, és a labdákról egyre többet maradoztak le. De bármennyire is fölénybe kerültek a vendégek, a harmad fele közben szép lassan eltelt, és a nyolc gólos (!!) hazai előnynek minden józan emberi számítás szerint ki kellett volna tartania, hiszen még mindig ugyanaz a két csapat küzdött egymással. Volt viszont néhány igen nyugtalanító jel. Néhány vendég játékos úgy őrjöngött és bíztatta egymást 1-1 kimaradt helyzet után, mintha legalábbis egy gólra lennének az egyenlítéstől és nem nyolcra...valami emberfeletti lelkesedés és harci szellem szállta meg őket, szinte már olyanok voltak, mint a viking mondákból ismert berserkerek, akik Odin dühétől megszállva páncél nélkül harcoltak, és amíg tomboltak nem éreztek sem fájdalmat, sem fáradtságot, emberfeletti erejük volt és mindenki rettegett tőlük. Ami késik nem múlik, a 12. percben elkezdődött a hazaiak vesszőfutása. Kalmár passzát Fogarasi lőtte kapura, és a nem túl erős lövés beakadt (2-9).
A hazaiak igyekeztek nyugodt képet vágni a vendégek hisztérikus öröme láttán, de néhányan már éreztek valami olyasmit, mint a katasztrófákat előre megérző állatok. Alig több, mint húsz másodperccel később egy valódi viking leszármazott, a vendégek svéd légiósa, Johannes Kjellgren talált be (3-9).  Ahogy a harci őrjöngés emberről emberre terjedt a vérszagot érző cápák között, úgy hatalmasodott a pánik a hazaiaknál. Alig két perc elteltével a pánikoló hazai védőktől megszerzett labdát Jesch az üres kapu előtt ácsorgó Tassinak passzolta (4-9).
Ekkorra az ellenfélnél már 12 mezőnyjátékos "berserker" dühöngött, micsoda párhuzam, a berserkerek 12 fős csoportokban harcoltak, Vincze kapus meg mondjuk a 13. harcos volt, bár neki ekkor már nem sok dolga volt, csak annyi, hogy a góloknál ugráljon. A hazaiak képtelenek voltak értelmes cselekvésre, szervezett védelemre, minduntalan megpróbáltak ellenakciókat végrehajtani, de hiába adtak bele mindent, a vendégek minden párharcot megynyertek.  A 18. perc elején egy elhamarkodott hazai támadás után Jesch fordulhatott kapura, és már az ötödik vendég gólt szerezte (5-9). A hazaiak másodpercenként kérdezgették az időmérőktől, hogy "mennyi van még hátra?". Lehetetlen elmondani azt az érzést, hogy 4 gólos előnynél az ember nem lát reményt a győzelemre, át kell élni ahhoz, hogy az ember értse. Sajnos nem volt elég rövid a hátralévő idő, hogy ne kapjon a hazai csapat még 2 gólt. Előbb egy beadásnak szánt labda csorgott át a már amúgy is morális gödörben lévő hazai kapuson (6-9), majd egy kapu mögül visszapasszolt labdát a kóválygó hazaiak között szinte a semmiből előbukkanó Jesch az üres kapu közepébe bombázott, miközben Rabb kapus még a labdát kereste a kapu mögött (7-9). A hátralévő 45 másodpercet valahogy sikerült még kihúzni, de nem sokon múlott hogy nem szereztek újabb gólt a vendégek. 
Az utolsó harmad előtt a vendégek ismét eltűntek az öltözőben, a hazaiak pedig kétségbeesetten igyekeztek kiagyalni valamit amivel ezt a félelmetes szörnnyé változott ellenfelet megállíthatják. Még mindig volt 2 gól előnyük. Két gól előny a 3. harmad előtt a cápák ellen nem is rossz, mondhatnánk, de emellett mindenkinek ott motoszkált a fejében, hogy a 2. harmad felénél még 9-1 volt ...
A veszprémet hazai pályán kíséri egy tipikus, átokszerűen visszatérő motívum. Ez a harmadik harmad elején bekapott, menetrendszerű, villámgyors gól. Hiába koncentrált mindenki, megint az történt, ami idén a Neumann ellen, tavaly az SzPK, SzHely, Baja..stb meccseken, a 3. harmad kezdetét jelző sípszó után ezúttal 9 egész másodperccel sikerült megint gólt kapni: a kapu előtt 2 védő által előadott bizonytalankodó tötyögést a talán legemberfelettibb akarattal küzdő Jesch D. könyörtelenül kihasználta és újabb gólt faragott a hátrányból (8-9).
Ha az őrjöngő cápák esetleg valamelyest le is higgadtak a szünetben, akkor ez a gól legalább 100 hordó benzin volt a lankadó harci tűzre, vagy 100 hordó vér a vergődő veszprémi hajótöröttek cápáktól hemzsegő vízébe. Ötven másodperc sem kell a következő harapásig: a bal szélen nyargaló Bodócs lövésre szánja el magát, és a lövés bár elég erőtlen, mégis, mintha zsinóron húznák, úgy csapódik a nem a kapu hosszú oldalába (9-9). Kilenc-kilenc, itt a vég. Amikor a hazaiak már kezdenének magukhoz térni a sokkból, és felfogni, hogy még mindig egál, a kilencedik percben a vendégek hőse, Jesch D. újabb gólt szerez Kjellgren passzából(9-10). A józan ész szerint a hazai csapatnak itt és most végleg össze kellene omlania, de éppen most, amikor már a 9. gólt kapja zsinórban, és hátrányba kerül, mégis taplra áll. Mindkét csapat emberfeletti erővel küzd, de a hazaiak most valamivel jobban akarnak. Mert 8 gólos előnyt elherdálni óriási szégyen, akár hogy is szépítjük a dolgot. A 12. percben a szerencsétlen napot kifogó Török még óriási helyzetben az üres kapu előtt luftot üt, de másodpercekkel később - ki más mint Tóth Z. - összegyűjti a labdát és fordulatból hatalmas erővel lő a kapuba (10-10). A következő percekben ugyanaz a harci tűz minden hazai és vendég játékosra átterjedt, aminek eredményeként kicsit el is durvult a játék, mégsem volt azonban alattomos és sportszerűtlen. Mindkét csapat többször megszerezhette volna a vezetést, végül Fortuna a vendégeket részesítette kegyeiben: Kádár passzából Fogarasi újra a cápáknak szerzett előnyt(10-11), amit ezek után egy emberhátrány ellenére is megtartottak. A hazai reményeket végül a 19. percben Tassi gólja foszlatta szét (10-12).  
 
Óriási drámát adott elő a 2 csapat ezen a mérkőzésen, a játékosok akik végigélték, és a néhány néző aki látta, életreszóló élménnyel gazdagodott. 
Ha nem játszottam volna végig, én sem hinném el, hogy 9-1-ről 30 perc alatt ki lehet kapni. Pedig ki lehet. 

 
 

OBII, 7. forduló,  
Komárom, 2005.11.27.
       
SZPK "B" - Veszprém Lizards                    4-5 (2-2, 0-1, 2-2)
           
Veszprém:
Tóth Zoltán (2+0), Kolossváry Dávid (1+1), Tóth Péter (1+1), Török András (1+0),
Kuti Balázs, Knór Gábor, Holéczy Gergely, Kiss Zoltán, Rabb Gergely (kapus).
 
SZPK "B":
Szabó Zsolt (2+0), Bognár Balázs (1+0), Péczi András (1+0), Tóth Béla (0+1),   Kaszab Géza (0+1),Galambos Tamás, Nánási András, Kovács Barna,   Szakál Tibor, Jaczkó Róbert, Mliskovics Gergő, Süvegh János (kapus).        

kiállítások: 2 perc ill. 4 perc               

0-1      Kolossváry Dávid (Tóth Péter)
0-2      Török András (ea.)
1-2      Péczi András (ea.)
2-2      Bognár Balázs (Kaszab Géza)
2-3      Tóth Zoltán (Kolossváry Dávid)
X         Tóth Béla (2 perc, 201 – Szabálytalan ütés)
X         Tóth Zoltán (2 perc, 201 – Szabálytalan ütés)
3-3      Szabó Zsolt (ea.)
4-3      Szabó Zsolt (Tóth Béla)
4-4      Tóth Zoltán (ea.)
X         Knór Gábor (2 perc, 203 – Ellenfél ütőjének felemelése )
4-5      Tóth Péter (ea.) 

Az őszi záró bajnoki fordulóra Komáromba látogató, korábban 6 mérkőzésből 6 vereséget begyűjtő veszprémiek győzelmére nem sokan fogadtak volna a kívülállók közül. Talán a hat vereségnél is súlyosabb lelki teher volt, hogy a gyíkok egy héttel korábbi mérkőzésüket -nem kis teljesítménnyel- 9-1-es vezetésről bukták el, ami után egy-egy labilisabb lelkületű ember talán már ütőt sem fogna kezébe többet... Az egész éves balszerencsehullám és morális mélypont ellenére a veszprémi gárda optimistán várta az összecsapást.

Nem sok olyan csarnok van, ahol a veszprémieket ne verték volna már meg OBII-es bajnoki meccsen, de a komáromi ilyen. Az utóbbi három évben 1 győzelem és 2 döntetlen volt komáromi bajnoki mérkőzéseken a gyíkok mérlege, a két döntetlent az utóbbi 2 évben az SzPK B ellen (2-2 és 7-7), a győzelmet (7-5) pedig még a kuparendszerű első OBII-es idényben az ARES B ellen szerezték. Ezen kívül egyszer a Eurotrade kupa keretein belül a hazaiak B csapatát 8-4-re verték meg ugyanitt.

További bízakodásra adhatott okot az a tény, hogy az SzPk jellegzetesen offenzív játékstílusa nagyon fekszik a veszprémieknek.    
 (A következő mérkőzésbeszámoló a mérkőzésről készített jó minőségű filmfelvétel alapján készült.) Mégegyszer köszönet érte BARNÁNAK!
A kezdő sípszó után pontosan az történt, amit várni lehetett. A hazaiak egyből magukhoz ragadták a kezdeményezést, a belassultan mozgó vendégek meg kicsit az öltözőben ragadtak, de szerencséjükre a hazaiak talán idejekorán elkönyvelték a győzelmet, mert "sportszerűen" nem erőltették a gólszerzést. Az igazat megvallva, igazi helyzetet egyáltalán nem tudtak kialakítani, mivel játékuk körülményeskedő volt, nem volt meg benne az a labdabiztosság és gyorsaság, ami egy betömörülve védekező ellenfél ellen szükséges. A félpályáig felhúzódó hazai védők első nagyobb hibájából aztán az éledező veszprémiek előtt adódott a mérkőzés első 100%-os helyzete: Tóth Z. szerzett labdát a félpályánál, és senkitől nem zavartatva egyedül törhetett kapura, de végül mellélőtt (vagy a kapus is beleért nem lehet pontosan megállapítani még a felvételről sem). A komáromiakat nem pörgette fel sem az intő jel, sem a nézőtérről érkező ezirányú buzdítás. Hiába játszottak mezőnyfölényben, néhány gyenge távoli lövésen kívül csak akkor tudtak helyzetbe kerülni, amikor egyik-másik vendég védő gólpassz értékű eladott labdákat adott nekik, de Rabb kapuson már ekkor látszott, hogy ezen a napon nem sok gólt fog kapni. A gyíkok egyre fürgébbek lettek, most már az ellenfél térfelén is letámadták a bizonytalankodó védőket, ami igen eredményes volt.
Először Tóth P. szerzett erőszakosan labdát a jobb sarokban, térdmagasan belőtt labdáját Török még elvétette, de a második hullámban érkező Kolossváry kapásból kilőtte a jobb fölső sarkot (0-1).
Néhány perccel később ugyanazon a ponton ahol az előbb Tóth P., ezúttal Török vette el a labdát a hazai védőtől, majd senkitől sem zavartatva lövőhelyzetbe gyalogolt és laposan a hálóba lőtt (0-2).
A továbbra is fölényben játszó hazaiak a zavaró letámadás miatt rengeteg labdát eladtak, de a vendégek kontrajátéka is meglehetősen pontatlan volt, annak ellenére, hogy néha eljutottak egy-egy szép lövésig. A hazai mezőnyfölény a 15. perc környékén erősödni kezdett, majd  egy elkerülhető góllal szépített is a hazai csapat. Péczi A. ártalmatlan helyzetben cselezgetett a jobb sarokban, majd visszafelé húzódott a palánk mellett, és látszott, hogy lőni akar. A közelben álló vendég védő nem lépett közelebb hozzá, így takarásból a hazaiak csatára óriási gólt zúdíthatott a jobb felső sarokba (1-2).
A bekapott gól után szétesett a Veszprém játéka, és a masszív védekezés folytatása helyett vezettek néhány fejvesztett támadást. Az egyik ilyen akciót követően a megszerzett labdát a komáromi Kaszab a félpályáról egyből az őrizetlenül hagyott Bognárhoz játszotta, aki kb 8 méterről kapásból a mérkőzés gólját lőtte (a hosszú sarok kapufájáról pattant be;
2-2).
Ettől felpörgött a hazai csapat és többször megszerezhette volna a vezetést is, de a helyzeteik kimaradtak. A szünet a lehető legjobbkor jött a veszprémieknek.                 
 A második harmad nagy iramban kezdődött, gyors egymásutánban két vendég helyzettel. Előbb Török éles szögből leadott lövését védte a hazai kapus, majd a kipattanót Tóth Z. a középen érkező Kolossváry elé játszotta, akinek lövését ismét bravúrral hárította a hálóőr. A játék felgyorsult, de ha lehet még alacsonyabb színvonalú lett, mint az első félidőben. Mindkét csapat gyors ellentámadásokat vezetett (volna), a hazaiak is képtelenek voltak nyugodtan megtartani a labdát, így mezőnyfölényük eltűnt. Kb. a 6. percben aztán újra a vendég csapat szerzett vezetést: Kolossváry a bal oldali palánk mellett tört utat magának, és pontosan középre játszott labdájából az érkező Tóth Z. tanítanivaló higgadtsággal lőtt a hálóba (2-3).
A második harmad hátralévő részében az alacsony színvonalú, de rendkívül izgalmas, ide-oda játék folytatódott helyzetekkel itt is ott is. A veszprémi Rabb kapus többször is elképesztő védésekkel mentette meg csapatát, míg a másik oldalon a hazaiak kivédekeztek egy emberhátrányt, Tóth Z. lövéseit és Tóth P. nagy helyzetét védte a hazai hálóőr, Török pedig egyszer remek labdaszerzése után már csak a kapussal szemben állva óriási helyzetben "túlbuzizta" magát, így maradt az egy gólos vendég előny.
A harmadik harmad első néhány perce viszonylag kiegyenlített játékot hozott, aztán ütőre ütésért kiállították a vendég csapatból Tóth Z.-t. Fél perc telhetett el, amikor a labdával egyedül megiramodó Török egy blokkolt lövése után a bal sarokban cselezgetett. Ezután jött egy sajátos 'buzizós' trükk, amivel két védőt kijátszott, így egyedül törhetett a sarokból a kapu felé, két védővel a nyakán fonákkal a kapu rövid oldalába pöccintette a labdát, amire a kapus nem számított. A hazaiak közül néhányan EKKOR "magasütőt" kezdtek reklamálni amivel a hazai kispad mellett álló Odor J. játékvezetőt sikerült is elbizonytalanítaniuk, mert hogy a gólt mutató Vígh játékvezetőhöz sétált és némi megbeszélés után érvénytelenítették a gólt... [(a felvétel rájuk közelít, így jól kivehető a szájmozgásuk: O.J.:"azt mondják, hogy amikor ezt csinálta (mutatja a mozdulatot) magas volt" V.L.:"és, az volt?" O.J.:"szerintem"... Utólag érdemes még megjegyezni, hogy amikor a csel, melynek során a labda és az ütő a levegőbe emelkedett, és a gól között 3-4 másodperc telik el. (ennyi idő alatt még egy lassabb reakcióidejű játékvezető is a sípjába tud fújni, ha szabálytalanságot lát) Addig nem reklamál senki sem magasütőt, csak miután gól lett... A másik, hogy a félpályáról, ahol Odor J. állt, nem lehetett látni a sarokban történő eseményt, hiszen pont eltakarta előle az a két hazai játékos, akik a labdát igyekeztek visszaszerezni. A felvételen egyébként látszik, hogy nem volt magasütő, de ami komolyabb baj, az az, hogy a nem sok mindennel indokolható "utólagos" ítélet gyakorlatilag a hazaiak bemondására született.]
Az emberhátrányt sikerült kivédekeznie a vendég csapatnak de a hazai fölény továbbra is megmaradt és egyre erősödött.
A harmad felénél megint gyors egymásutánban kapott 2 gólt a Veszprém: Szabó Zs. előbb a védelmen átkígyózva egyéni akcióból egyenlített (3-3), majd nem sokkal később a Tóth B. passzából is betalált a fiatal játékos (3-4).

Nagyon összezuhant a vendég csapat, a következő öt percben további gólokat szerezhetett volna a hazai csapat, ha jobban koncentrál. Kb. öt perc volt hátra, amikor Kuti CSK remek érzékkel időt kért. A filmfelvétel készítői itt saját akaratukon kívül egy akkora morbid poént gyártottak, amit még sokáig emlegetni fognak Komáromban. A kameraman és a mellette álló szurkoló között a következő diskurzus folyik, mikor folytatódik a játék: "nagyon kell a 2 pont" "mi?" "mondom kell a két pont" "ja, jó lenne ezt megnyerni. hányadikak most, utolsók?"  "neeem, kettővel utolsó előtt...az Ares B meg a Veszprém nagyon gyenge...a Veszprémnek még..." és ebben a pillanatban Tóth Z. a hálóba lövi a Veszprém egyenlítő gólját (4-4). A két ember ezután úgy elhallgat, hogy az többet mond minden fölösleges megjegyzésnél.
Az egyenlítés rejtett energiákat szabadított fel a vendégekben, akik ezek után remek ellenakciókat vezettek. Kolossváry lőhetett volna tisztára játszott helyzetből gólt, de mellétrafált. Felgyorsult a játék, mindkét csapat mindent beleadott. Körülbelül 4 perc volt hátra, amikor egy SzPk játékos egyedül indult meg a veszprémi kapu felé.
Az előretolt veszprémi csatár, Knór G., visszafutva utolérte, és szabálytalanul szerelte. Két perces kiállítás, de amit talán még a hazaiak sem akartak elhinni: büntető... Azért nehéz megérteni az ítéletet, mert az eset közben a komáromi játékos nem volt sem gólhelyzetben, sem lövőhelyzetben és Knór G. a saját kapujától legtávolabb álló veszprémi játékos volt... Az eset maga a padlóra felfestett kosárpálya hárompontos vonalánál történt, meg kell jegyezni, hogy a kosárpálya alapvonalától még másfél méterrel hátrább van a floorball kapu.
A vendég mezőnyjátékosok még a kispadon méltatlankodtak, amikor a rávezetést végző játékos ütőjéről Rabb kapus kapujából kicsúszva nemes egyszerűséggel lerúgta a labdát.
A vendégek erejét és harci morálját a kivédett büntető kb. megnégyszerezte, de még így is ki kellett védekezni egy két perces emberhátrányt. A hazaiak legalább 5-6 óriási helyzetet alakítottak ki, de végül vagy mellélőtték, vagy Rabb kapus védett szenzációsan. Miután kiegészültek a veszprémiek továbbra is óriási fölényben játszottak a vendéglátók, de a kihagyott helyzetek, ahogy az lenni szokott, megbosszulták magukat.
A komáromiak messze előrehúzódó utolsó védőjétől szencsétlenül pattant el a labda, amivel a veszprémi Tóth P. azonnal remekül indította magát. A komáromi kapu felé nyargalt és pont mikor már utolérték a kétségbeesetten menteni igyekvő hazai játékosok, a háló jobb oldalába lőtt (4-5).
Elementáris üvöltés rázta meg a csarnokot, amit a 9 fős vendég csapat produkált. A hátralévő alig egy perc egy örökkévalóságnak tűnt. A hazaiak mindent beleadtak, lehozták a kapust, de egy perc frenetikus játék már nem menthette meg őket.
A veszprémiek ugyan nem játszottak mezőnyfölényben, de rendkívüli akarással kiizzadt győzelmük mindenképpen megérdemelt annak fényében, hogy a hazaiak a játékvezetők által felkínált többszöri lehetőséggel sem tudtak élni. El kell ismerni, hogy ezen a napon a Szerencse végre velünk volt, de ennyi már nekünk is kijárt félév után ...
A játékvezetőktől meg elnézést, ha olvassák, tudom nagyon nehéz dolog a bíráskodás egy ilyen gyors játékban. Szerencsére az erősen vitatható ítéletek sem változtatták meg a mérkőzés végkimenetelét.

 
 

tabella az őszi idény végztével ...

H
Csapat M GY D V GA P
1 Debrecen SE 7 5 2 0 65-30 12
2 Miskolc Lyoness 7 6 0 1 51-37 12
3 Neumann FSE 7 4 2 1 45-30 10
4 White Sharks HC 7 3 2 2 47-49 8
5 Bajai Darazsak 7 3 1 3 54-41 7
6 SZPK "B" 7 1 1 5 27-36 3
7 ARES HC "B" 7 1 0 6 25-68 2
8 Veszprém Lizards 7 1 0 6 35-64 2

 

kanadai táblázat ...

H
Név meccs gól passz pont
1 Tóth Zoltán #10 6 13 2 15
2 Török András #13 7 10 4 14
3 Kolossváry Dávid #15 6 4 2 6
4 Tóth Péter #4 7 3 2 5
5 Knór Gábor #16 7 2 1 3
6 Holéczy Gergely #14 6 1 2 3
7 Kiss Zoltán #8 4 2 0 2
8 Bezselics István (G) #0 2 0 1 1
9 Rabb Gergely (G) #1 6 0 1 1
10 Kuti Balázs #6 7 0 0 0
10 Tamás András #3 3 0 0 0