Edzésidőpontok
Floorball:
 
 
   
Jégkorong: (nov.1-től)
 
Szerda:  19:30-20:30
Csütörtök:  19:30-20:30
 

box_bottom

Decemberi floorball hétvége I. (Marciból kitört...) 2014-01-12 02:36:37
news_1
OB3 2. forduló 2013.12.14
Az harmadik vonal nyugati csoportjának második játéknapja az érdi Batthányi sportiskolában került megrendezésre, ahol meglepetésre az Ajkával és a Corvinussal csaptunk össze.  Az első fordulóhoz képest olyan legendás nevekkel bővült a társaság, mint RABB, KULITSÁN, JÁNOSA, vagy TÓTH P., ellenben az első fordulóban bombagóllal bemutatkozó HOLÉCZY ezúttal kihagyta magát a csapatból. A második játéknap sikeresnek minősíthető, az elvárásokat maximálisan teljesítettük. Marciból kitört. 
 
Lizards Old School – Ajkai Fekete Ló
7-4 (2-1, 2-1,3-2)
Lizards Old School: RABB (kapus) – JÁNOSA (0+2), Fergelt (1+0), Knór(1+0), Kiss Z., Kolossváry(1+0), Kulitsán (1+2), Kuti, Tóth Z. (1+2), Tóth P., Török (2+1) 
 
Lizards Old School – Corvinus
10-4 (5-3, 3-1,2-0)
Lizards Old School: Rabb (kapus) – Jánosa (1+0), Fergelt, Knór(1+0), Kiss Z.(1+1), Kolossváry(1+0), Kulitsán (1+3), Kuti, Tóth Z. (2+2), Tóth P., Török (3+2)
 
 


Lizards Old School – Ajkai Fekete Ló
7-4 (2-1, 2-1,3-2)
 
Lizards Old School: RABB (kapus) – Jánosa (0+2), Fergelt (1+0), Knór(1+0), Kiss Z., Kolossváry(1+0), Kulitsán (1+2), Kuti, Tóth Z. (1+2), Tóth P., Török (2+1)

Egyrészt az is igaz, hogy ez volt a kevésbé fontos meccs, hiszen a csoport első két csapata jut a felsőházba, másrészt viszont a 6+1 fővel (Tölgyesi nélkül, aki hegeszteni volt) megjelent ajkaiak láttán Seti – helyesen - jegyezte meg, hogy „ha most nem verjük meg őket, akkor sosem”... Vagyis kötelező volt a győzelem.
Némi óvatosságra intett, hogy a Fekete Lovak az előző meccsen 20-7 intézték el a Corvinust , ezért türelmes és okos játékra volt szükség. Nem mondhatni, hogy ezt maradéktalanul sikerült megvalósítani, de azért  Kolossváry és Kulitsán találatainak, valamint Rabb kapusnak hála, minimális előnnyel zártuk az első harmadot (2-1).   A második játékrészben működött talán legjobban az elgondolt stratégia, a számtalan „3 az 1 ellen” akcióból el lehett (illett) volna dönteni a meccset, de sajnos csak 2 helyzetet használtunk ki (Tóth Z., Török), ráadásul az utolsó percben szépített az Ajka (4-2).  A záró harmad elején Knór köszönt be távolról (5-2), és ekkor az általános vélekedés a veszprémi kispadon az volt, hogy megvan a meccs, hátra lehet dőlni. „Meglepetésre”, 5 perccel később egy labdavesztés után kaptunk egy tipikus Balogh Bence gólt(5-3), amitől az addig fáradtnak tűnő ellenfél láthatóan erőre kapott. Nagyjából 10 perc lehetett hátra, amikor jön a lényeg... Ami eddig történt, az mind lényegtelen lábjegyzet azokhoz képest ami ezután fog... 
Történt, hogy Jánosa sokadszor is egyedül nézett szembe a kapura törő ex-gyík ajkai gólkirállyal, aki ezúttal úgy beforgatta, hogy amaz már láthatóan nem tudta hol van (talán nem olyan szinten, mint Kolossváry az első fordulóban, de azt semmiképpen sem tudta, hogy hol van Balogh, és hogy hol van a labda). Szerencséjére azonban Bence túlcselezte magát, és elhagyta a játékszert. Marci viszont, miközben még mindig nem tudta „hol van”, a lendülettől tovább pörgött, ütőjével véletlenül eltalálta az elhagyottan guruló labdát, így Balogh B. már nem tudta azt újra megszerezni. „Mi ebben a különös?” – kérdezhetnénk – ekkor azonban színre lépett a Hetei-Pap „játékvezető” páros, és büntetőt valamint kiállítást ítélt az éppen magához térő Jánosa ellen... Az ítéletet fetrengő röhögéssel fogadta mindkét csapat, de ekkor jött még a java. Az ajkaiaktól Liska csapatkapitány (sajnos – hogy miért sajnos, arról később) meggyőzte a „játékvezetőket” arról, hogy nem történt kiállítást és büntetőt érő szabálytalanság, így a játék egy szimpla ajkai szabadütéssel(?) folytatódott... Meg sem fordult a fejünkben, hogy a hátralévő pár percben a fair play eme túlszárnyalhatatlan megnyilvánulását még lesz esélyünk viszonozni (nem hogy túllicitálni), hiszen egy ilyen abszurd helyzet kb. 100 meccsenként fordul elő.  Ehhez képest körülbelül 2 perc telt el, amikor Tóth P. egész csarnokot betöltő csattanással, „gyökerestől” takarította el a veszprémi kapu előteréből az éppen egy kipattanót beütni szándékozó ajkai Gyökerest, és annak ütőjét. A vétkes – jóformán meg sem várva az ítéletet – a büntetőpad felé vette az irányt. A két percet meg is kapta, de az ítélet logikusnak tűnő vonzatát, a büntetőt viszont nem mutatták fel... Ugyan az eset ezúttal is vicces volt, az ajkaiak – érthető módon – már nem fogadták olyan kitörő örömmel. Először Heteit és Papot  próbálták meggyőzni, hogy adják áldásukat a nyilvánvaló büntetőre, majd heves veérmérsékletű kapusuk - egyre vádlóbban utalva az előbbi fair play díjas esetre - próbált rávenni minket arra, hogy próbáljuk megkérni a játékvezetés címén anyagi juttatást kapó személyeket, hogy ítéljenek büntetőt. Sajnos, bármennyire jogos is volt eme követelés, számunkra megoldhatatlan feladatot jelentett a teljesítése. Az is igaz, hogy nem tettünk meg mindent az ügy érdekében (nem követeltük elég markánsan, hogy ítéljenek ellenünk büntetőt), de mentségünkre szól, hogy a csapat legtöbb tagja – szokás szerint - azt sem tudta, mi történik éppen, illetve talán van némi árnyalatni különbség a „köszönjük, de nem kérjük az ajándék büntetőt” és  a „légyszíves , ítélj büntetőt ellenünk” között az abszurdítás szintjét tekintve, az utóbbi javára.
Ellenfelünk ezután emberelőnyben kapunkhoz szegezett minket, de megúsztuk a rohamokat, majd pár perccel később Tóth Z.-Török összjátékból született góllal  eldöntöttük a meccset (6-3). Ráadásul 20 másodperccel később „sajnos” Isti is lőtt egy tipikus fergelteges nagy gólt, amivel az aznapi fair play díjtól végtelen távolságba kerültünk.  A 7-4-es végeredményt ajkai részről Balogh Márton állította be az utolsó előtti percben.
Mindent összegezve, az első két harmadot figyelembe véve ugyan megérdemelten nyertünk, de ez a győzelem (így a 6+1 fős Ajka ellen, a fenti körítéssel együtt) nem fog bekerülni minden idők legdicsőbb Lizards győzelmei közé.  
                                       
Lizards Old School – Corvinus
10-4 (5-3, 3-1,2-0)
 
Lizards Old School: Rabb (kapus) – Jánosa (1+0), Fergelt, Knór(1+0), Kiss Z.(1+1), Kolossváry(1+0), Kulitsán (1+3), Kuti, Tóth Z. (2+2), Tóth P., Török (3+2)

Az Ajka elleni „elsöprő győzelem” után közvetlenül jött a továbbjutás szempontjából fontosabb mérkőzés, hiszen egy győzelemmel biztosíthattuk magunkat a rájátszás felsőházában.  Nem tűnt megoldhatatlannak a feladat, bár azt azért tudtuk, hogy ehhez komolyan kell venni őket.
A harmadik percben sikerült megszerezni a vezetést egy olyan góllal melyre érdemes sokáig emlékezni.  Jánosa kapott labdát a félpályánál, és megeresztett egy „senemerős-senempontos” pocsék lövést, amit a palánkról visszapattanva veszprémi játékoshoz került. Ekkor hangzott el a kispadról az ominózus „neamarcilőjje!!!” bekiabálás Török részéről, és ekkor...a labda máris Jánosához került vissza. Marci vagy nem hallotta, vagy megfontolásra sem méltatta a pályán kívülről érkező jótanácsot, mert egy irgalmatlan erejű kapáslövést eresztett meg a léc alá a félpálya közeléből (1-0).    
Jóformán ennyi érdemleges történt, a többiről még annyit, hogy az első harmadban már 4-1 arányban vezettünk, de a második harmad elején 5-4 re kapaszkodott fel a Corvinus. Innen lett végül 10-4, fokozatosan egyre jobban elbutuló játékkal. A végén már helyenként rossz volt nézni a szenvedést, de azért teljesen megérdemelten nyertünk

news_3